ITT MI, azaz Önök a fontosak
“Ismerem, mint a tenyeremet!” azaz tudom, hogy mit gondol, mi lenne jó neki.
“Azt hittem, tudod!” vagyis a másiknak elmondásunk nélkül tisztában kell lennie azzal, hogy mit gondolunk, mi lenne jó nekünk.
Ilyen és ehhez hasonló mondatok utalnak arra, hogy milyen könnyű beleesnünk a gondolatolvasás hitének csapdájába. Hány félreértés, sértődés, harag keletkezik ebből! Van úgy, hogy emberek nem beszélnek egymással, mert biztos a másik…. és ha mégis őszintén beszélnek, akkor kiderül, hogy nem, a másik nem úgy, hanem máshogy vélekedik.
Ami nekünk természetes az egyáltalán nem biztos, hogy a hozzánk legközelebb állóknak is az. Távolabbi ismerősök, munkatársak esetén ez a kitalálási képtelenség még kevésbé érvényes.
Mediációban a gondolatolvasást nem különleges képességnek, hanem gondolkodási hibának tartjuk. Éppen ezért a pontosan megtervezett folyamat egyik szakasza az un. megszakítás nélküli idő. Ebben az intervallumban mindkét fél külön-külön elmondja, hogy mi az ő problémája a másikkal. Nincs közbevágás, van figyelem.
Gondolnátok? Csodákat tesz! “Végre, értem, hogy mi a másik baja!”
Sokszor kamaszok jelzik vissza, hogy őket még soha senki nem hallgatta így végig.
Próbáljátok meg, hogy maximum 30 percig csak az egyik, majd csak a másik fél beszél. A társ ilyenkor figyel, nem szól közbe.
Ha otthon nem megy, mégis elmondanád, meghallgatnád és megoldanád, megoldanátok… gyertek el, mert segítek!
Legyen végre béke!
Keress bizalommal:
