Sokszor előfordul, hogy nem megfelelő a viszony közöttük, mert sosem alakult ki vagy a válás következménye lett, esetleg a különélés hozott érzelmi eltávolodást.

Az nem jó megoldás ha a találkozásokat ritkítják, rövidítik. Tudom, hogy sok szülőnek fáj amikor a gyerek nem veszi fel a telefont, ha flegmán válaszol, ha nem akar találkozni vele, mert nincs ideje, holott másra van. Természetes hogy ilyenkor a szülő ritkábban kér a “fájdalomból”, ezért nem erőlteti a kapcsolatot, nem akar teher lenni és -valljuk be- sokszor küzd a válás feldolgozásával.
Hova vezet ez az út? Az elidegenedéshez. Ennek elkerülése miatt érdemes másképp közelíteni a megoldáshoz. Tudom, hogy nagyon mély levegő kell, hogy elinduljon egy beszélgetés és a sérelmeket kimondjuk. Olyan, mint amikor az elfertőződött sebet először kitisztítjuk, hogy aztán begyógyulhasson. Nem lehet, mert nem érdemes megúszni. Az egyedi sajátosságokra és a fokozatos közeledésre épülő találkozások sikert hoznak. Az első ilyen találkozás lehet a mediátornál is, ahol külön-külön vagy együtt leülünk. Mindenki biztonságban érezheti magát.

Mit javasolna a Jótündér a különélő szülőnek?

Az egyik kamasz szerint a Jótündér elmondaná az apukájának, hogy:
1, Fizethetné a gyerektartást.
2, Felhívhatná többször.
3, Többet érdeklődhetne.
4, Találkozhatnának többször.
5, Ne veszekedne annyit.
6, Ne szidná az anyját.

Mit olvashatunk ki ebből?
Én azt, hogy a kamasznak óriási igénye van a különélő apukájára. 6 pontból 3 arról szólt, hogy több jelenlétet igényel. Mondom mégegyszer, a kamasznak hiányzik az apukája!
Kettő pedig a találkozások tartalmáról szól. Ő békét szeretne!

Hallgass a Jótündérre és lobogtasd meg a fehér zászlót!

Keress bizalommal: