Az első meglepődésem a címben szereplő témakörrel kapcsolatban a húszas éveim elején történt. Egy ismerősömmel külföldön voltunk és nem találtuk a megfelelő utcát. Mi sem egyszerűbb, gondoltam én: a nyelvet beszélve menjünk oda egy járókelőhöz és kérdezzük meg. Ez az ötletem viszont -megdöbbenésemre- nagy ellenállást váltott ki. Amin én nem is gondolkodtam volna, az másnak a nem tudás felvállalása miatti megalázkodás érzését jelentette. Sok időt töltöttünk bolyongással, mire csak sikerült rávenni, hogy mégis beszéljünk egy helyi lakossal.
Nem vagyunk egyformák. Kinél több, kinél kevesebb nehézség szükséges mások bevonásához. A segítségre szorulás mibenléte még ennél is nagyobb különbséget szokott mutatni. Van, aki a lelki problémáit ország-világ felé elmondja, másoknak a legjobb barátja sem tudja, hogy milyen súlyos nehézségeket képtelen megoldani.
A személyes életünk, érzéseink egyik felvállalása, az amikor elmondom a másiknak, hogy bajom van, beszéljünk. (Az egy külön blogot érdemel, hogy hogyan jelzek felé és neki hogyan érdemes reagálni.) Ajánlott egy nyugodt helyet és időpontot találni. Mondjuk, menjünk el otthonról kávézni akkor, amikor nem vagyunk túl fáradtak. Az új környezet, a mindennapokból való kizökkenés sokat segít, hogy másként lássuk a nehézséget és nyitottabban tudjunk a megoldásra fókuszálni.
És van az a pont, amikor ketten kevesek vagyunk. Ilyenkor vállaljuk fel, hogy megpróbáltuk és jobb, ha külső szakember segítségét vesszük igénybe.
Miért?
– Mert a “bolyongás” időt, sok energiát igényel és a konfliktus mélyülését okozza. Kettőnk rendezetlen viszonya kihat másokra is.
– Mert felismerjük, hogy erőnk, megküzdési képességeink határához értünk és a bátorság jeleként merünk segítséget kérni.
– Mert válási mediációban nagyon hasznos a gyerek érdekének külső, objektív védelmezője. Jót szeretnénk a gyerekünknek, viszont ilyen mértékű érzelmileg bevonódott állapotban beszűkül a gondolkodásunk.
– És mert bármi is történik, elmondhatjuk, hogy mi mindent megtettünk azért, hogy mindenkinek jobb legyen!
Keress bizalommal: