Villámlás, égzengés, földrengés és nagy jégeső. Van ott minden, amikor a szülő félti kamasz gyermekét és a kisgyerekkorban bevált módszereit alkalmazza az önállósodási törekvések kezelésére.

Mit tehetünk ilyenkor?
Én mentőövnek hívnom azt a néhány mondatot, amit hitelesen elmondhatunk. L. Stipkovits Erika könyvében találtam, nagyon hasznosnak tartom. Jól jön, mint a mentőöv, amikor fuldoklunk a “hogyan kezeljen a gyereket” viharában.

1, Legfontosabb, hogy álljunk meg és higgadjunk le! Szülő is, kamasz is.
2, Kezdeményezzünk beszélgetést szeretettel, pozitív hozzáállással.

Pl:
“Nem szeretnék eltávolodni tőled, ezért jó lenne, ha megbeszélhetnénk az érzéseinket, mert lehet, hogy valamit félreértettem. Kérlek, hallgasd meg, hogyan látom, aztán mondd el, hogy te hogyan látod a történteket.”

“Nekem nagyon fájt, hogy mindketten bántottak egymást…”

“Nem baj, hogy másként látjuk a dolgokat, de egymás álláspontjának a megismerése mindkettőnk hasznára válhat.”

3, Keressünk kölcsönösen elfogadható megoldásokat.

4, Közösen fogalmazzuk meg az adott helyzet tanulságait.

5, Közösen fogalmazzuk meg, hogy mit teszünk legközelebb hasonló helyzetben, hogy megelőzzük a kiiktatható feszültséget.

(L. Stipkovits Erika: Szeretetre éhezve
11 tévhit a kamaszokról, nemcsak szülőknek)

Tudom, hogy sokszor nem könnyű a kamasszal (nekem három van).
Szólj, ha segíthetek és együtt dobjuk a mentőövet a kapcsolatotokért!

Keress bizalommal: