ITT MI, azaz Önök a fontosak
“Egy késő éjszaka Joyce, egy 26 éves pszichológushallgató éppen hazafelé tartott New York Cityben, amikor a járda mellett hirtelen megállt egy autó, és a két fiatal megragadta a nőt, betuszkolta a kocsiba, közrefogta, és kést szegezett a torkának…. Azt mondták neki, New Jersey-be viszik, ahol megerőszakolják és megölik. Követelték, mondja el, milyen érzés neki, hogy meg fog halni…. Elárulta, hogy szomorú, amiért meg kell halnia, mert fiatal, de tudja, milyen szigorúan bünteti a törvény az emberrablásos nemi erőszakot, és tisztában van vele, hogy meg kell őt ölniük….Amikor megálltak, a férfiak kirángatták a kocsiból, és megmutatták neki a földhányást, ahova állításuk szerint korábbi áldozataikat eltemették.
Miközben újra azt követelték, mondja meg, milyen érzés, hogy ő lesz a következő, aki meghal, levetkőztették, és a földre teperték. Ahogy az egyikük ráfeküdt, a nő a kezével megérintette a férfi arcát, és azt mondta:
– Semmi baj. Nem kell félned.
Ezekre a szavakra a férfi összeomlott, és feltartóztathatatlanul zokogni kezdett. A társa leült, a földet verte az öklével, és ezt kiabálta: – Mi van? Mi a baj? – Majd ő is zokogni kezdett.
Kis idő múlva a nő felült, és így szólt: – Fiúk, akár haza is mehetünk….”
Joseph Chilton Pearce: The Magical Child: Rediscovering Nature’s Plan for Our Children (Dutton, New York, 1977).
“…azok a készségek, amelyeket Joyce használt, bárki számára megtanulhatóak, és alkazmazhatjuk saját helyzetünkben…”
George Kohlrieser
Legtöbbünknek szerencsére nem ilyen erőszakos esetekben kell megmérettetnie. Talán könnyebb nekünk. Talán a saját életünkben mi vagyunk a tettesek és egyben a bántottak is. Talán ugyanilyen nagy dolog tőlünk azt mondani, hogy semmi baj, nem kell félned és néha feltartóztathatatlanul zokogni.
Keress bizalommal:
