Konfliktusainkban jellemzően beszűkülünk, minél nagyobb az érzelmi töltés, annál inkább csak a saját szemszögünkből vagyunk képesek látni a helyzetet.

A párkapcsolati mediáció olyan, mint amikor egy kerámia leesik. Kezdjük összeszedni a darabokat, megkeressük a repedéseket, nézzük, hogyan illeszkedik egyik a másikhoz.

Lehet elég bölcsességünk a másik értékeit, hibáit is meglátva segíteni?

“Ismerem, mint a tenyeremet!” azaz tudom, hogy mit gondol, mi lenne jó neki.
“Azt hittem, tudod!” vagyis a másiknak elmondásunk nélkül tisztában kell lennie azzal, hogy mit gondolunk, mi lenne jó nekünk.

Alapvetően a konfliktusrendezés során a megszokott stílusunkat alkalmazzuk, rutinból vitatkozunk. Vannak előrevivő, nehézséget megoldó viták és van, ahol megfagy a levegő, ahol egymásra mutogatnak a felek vagy visszatámadnak, elbeszélnek egymás mellett. Számtalan variációban tudjuk segíteni vagy nehezíteni saját magunk és egymás életét.

Talán a saját életünkben mi vagyunk a tettesek és egyben a bántottak is. Talán ugyanilyen nagy dolog tőlünk azt mondani, hogy semmi baj, nem kell félned és néha feltartóztathatatlanul zokogni.